inmysecret

Néhány évvel ezelőtt az egyik paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához.
A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.

A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett, majd mindenki megállt és visszafordult.

Mindegyikük.

Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.

Hogy miért?

Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.

7 dolog amivel mosolyt tudsz csalni egy lány arcára :)

1. mondd neki, hogy gyönyörű !
2. fogd a kezét, bármikor amikor tudod !
3. puszild meg a homlokát !
4. küldj neki jóreggelt üzenetet.
5. amikor rosszkedvű, öleld át, és NE engedd el !
6. hívd őt drágának, kicsimnek, ne bébinek ..
7. énekelj neki, nem számít milyen a hangod. :))

Jó volt ma délután! Már hiányzott.. már kellett! Jól éreztem magam... Köszönet érte.. :-)

Az elmúlt pár nap alatt úgy voltam vele, hogy feladom... lehet hogy mostanában gyakran vagyok így.. de most tényleg nagyon elhagytam magam... Belegondoltam az életembe... hogy mi a jó benne... a munkám? a pénzkérdés/hitel/lakás/rezsi/fizetés? hogy minden tönkremegy (telefon, csap, ablak...)? a családom? a (nemigazi) barátok? a magánéletem? Pedig nem arra hajtottam, hogy keressem a rosszat.. de nem találtam semmit az életemben, ami rendben lenne.... Szerintem más az én helyzetemben nem lenne ezzel másképp... vagy az is lehet hogy más már rég feladta volna....  

De úgy döntöttem, hogy még nem adom fel... A nyugtató marad a szekrényben és alkoholista sem leszek... És nem leszek ronda és kövér.. hanem nagyon sürgősen  és keményen nekiállok zsírt égetni és rendbehozni magam... és igyekszem az életemet is rendbehozni... már ami része rajtam múlik... Kedves leszek akármi van és senki nem fog kihozni a sodromból... nem fogok többé sírva elaludni és sírva ébredni...

Vele kapcsolatban pedig elfogadtam és megértem a döntését, hogy nem kellek neki. Nem fogom erre emlékeztetni és párás tekintettel ránézni... vagy ahogy ő mondja, bambulni rajta... Csakhogy tudja, Várni fogok rá... Nem akarom, hogy akarata ellenére szeretni próbáljon... DE azt akarom, hogy nyíljon meg velem kapcsolatban... Mert nem az ellensége vagyok... És nem akarok neki rosszat... Nem vagyok önző. Azt akarom, hogy boldog legyen.

Én csak azt szeretném, ha kompromisszumot köthetnénk... Én jó leszek... Ő pedig húzza ki a tüskét magából... és ha jól érzi magát velem, akkor hajrá! Régebben jobban el tudta engedni magát, nem gondolkodott annyit mindenen... de húzott azóta egy határt... Amit ha nem akar, nem kell törölni.. de egy kicsit arrébbrakhatná azt a vonalat... Ő is jobban érezné magát... tudom. Nemtudom megfogalmazni amit ezzel akarok.. :-S A lényeg, hogy ha lesz belőlem egy olyan nő akit tudna szeretni, és esetleg erre ő is rájön... akkor ne fogja vissza magát, ne gyúrjon erre... És addig is éljen a lehetőséggel és érezze jól magát... Énis ezt fogom tenni...

Mondjuk ha casper helyett valami jótündér lebzselne erre, az azért jóljönne... :-)

Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén. Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta.Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.„Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!” - gondolta meglepetten.Most már hangosan mondta ki:„Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!”Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja. Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:”Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!”Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta, minden eltűnt.„Tudtam” - mondta, és megrázta a fejét.Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén.

Pedig készültem ma "meglepivel"....

De sebaj... majd máskor....

Ha nincs Nő:
Nincs a reggeli "Ajj máár, mit vegyek fel?" - viszont nincs az esti... "Na mit vegyek le" sem.
Nincs a reggeli másfél óra fürdőszoba foglalás - viszont nincs az esti zuhany alatti finom csókolózás.
Nincs a"Hol voltál és kivel, miért késtél Édesem" - viszont nincs az "Itthon várlak meztelenül, nagyon siess" :P
Nincs a minden apróságon való veszekedés - viszont nincs az utána lévő békülős szeretkezés.
Nincs, amikor az egész lakás női parfümben tobzódik - viszont nincs az Ő illata a párnán, amin alszik...
Nincs, amikor a bizonyos napokon csak Te Lehetsz a hibás - viszont akkor nincs a kis kifli nagy kifli összebújás!
Nincs a "van egy szerelmes film a moziban, menjünk, nézzük meg" - viszont nincs, akivel a "Filmet" együtt élhesd meg!
Nincs, aki azt mondja: Elegem van, gyűlöllek! - viszont nincs aki szerelmesen a szemedbe nézve kimondja a legszebb szót: "SZERETLEK" !

Nőből vagyok, vállalom. Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van írva, hogy HÚZNI. Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni, min nevetek.
Belépek egy szobába, és elfelejtem, miért mentem. Ha számolok,szükségem van az ujjaimra.
Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől, akiket szeretek. Sokkal többet sírok mint azt te gondolnád. Azt mondom, ez egy hosszú történet, akkor is, ha nem az.
Mindig megpróbálok még gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt sípol a mikrosütő :)
Vannak hibáim,de vannak, akik így szeretnek. És büszke vagyok rá, hogy nőnek születtem!

Ezt még a cégnél írtam le mélben (asszem múlthéten), hogy majd átírom a blogba és elfeledkeztem róla, ma találtam a piszkozatokban… úgyhogy most másolom be…

Szerintem arra alapoz néhány dolgot velem kapcsolatban, hogy milyen volt a kapcsolatom az I-vel anno…

Nem mondom, hogy nem láthatott bizonyos dolgokat, vagy hogy tökéletesen viselkedtem… De ahogy elmúltam tizenéves, változtam…

A másik meg, hogy soha nem éltük a magánéletünket mások szeme előtt… ahogy nem veszekedtünk, úgy nem is másztunk egymásra a többiek előtt… és a dolgainkat is akkor beszéltük meg, amikor kettesben voltunk… úgyhogy szerintem max. mindenki annyit tud a kapcsolatunkról, amennyit elmondtam én, vagy az ex…

Már többször szóbakerült, hogy miért is hívogattam az I-t, amikor terembe jártak… valószínűleg azt gondolja, hogy 1 percig sem hagytam levegőhöz jutni és folyton vele akartam lenni… Pedig nem jól gondolja…

Anno is voltak időszakok, amikor kellett idő, hogy egyedül legyek… nem túl gyakran, de volt… de legfőképp, vannak dolgok, amiket sztem nem kell, hogy lásson az ember párja… Amiket egy nő szerintem jobb ha akkor csinál, amikor egyedül van…. pl. epilálkozás… vagy én tornázni is mindig úgy tornáztam, amikor egyedül voltam… és ha több dolgom is volt, le kellett hogy csekkoljam, hogy tudjam, mennyi időm van még…

Amikor hazaértem melóból, egyből lefeküdtem aludni 1 órára, így mire felkeltem, hazaért és utána ment terembe… akkor álltam neki mindennek…

És szerettem mindent elintézni, mire hazaért teremből… a tornát meg a főzést.. leginkább ez a 2 dolog jutott erre az időszakra… de ha néha volt más is, akkor igyekeznem kellett… (pl. az epilálás, ha rossz napom volt akkor a bőgés, a meglepi desszert, a boltbamenés, a meglepi-kicsípem magam…. és a végefele a mm (pirul)). Nem szerettem, hogy amikor épp a közepén vagyok valaminek, betoppan…

Persze, kb. 100-ból 1 alkalommal volt olyan is, hogy kezdtem aggódni.. amikor vagy 3 órán keresztül elvolt… és ezért hívtam fel…. De ez részéről – így részemről sem-  volt gyakori..

Közel sem voltam tökéletes, ahogy most sem vagyok az…. De közel sem vagyok/voltam olyan borzalmas, mint amennyire gondolja ő, vagy más….

Magyarázkodni nem akarok, de szívesen elmondom, elmesélem, hogy mikor mi volt, vagy mit miért csináltam… ha érdekli és megkérdezi…. Bár nemhiszem hogy marhára érdeklik a részletek… csak ha vannak dolgok, amik miatt „le vagyok írva” (nemtudom máshogy megfogalmazni), akkor inkább kérdezz-felelek.. :-)

Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz,

hogy ki az, aki igazán számít.

Ki az, aki sosem számított.

Ki az, aki többé nem fog

és ki az, aki mindig is számítani fog.

Ezért ne aggódj azok miatt,

akik már a múltad részei:

megvan az oka annak, hogy

a jövődben ők miért nem szerepelnek.